Másnap reggel, az ébresztőtől felriadva félálomban ránézek a telefonomra, és az első, amit látok, egy fénykép apukámról, amit Barbi küldött. Akár álmodhatnék is, annyira valószínűtlen, egy kolléganőm, akit még alig ismerek, apukámról őriz fényképet a telefonján. Tegnap még a harmadunokatestvérem létezéséről sem tudtam, ma pedig egy időutazásba keveredtem. Látni apukámat csecsemőként nagypapám ölében, mellette a nagymamám, nagynéném, sőt dédnagymamám is, egy kép, amit sosem láttam, s mindez Barbi telefonján… Szerencse, hogy nem mondjuk egy másik férfiról…:)
Apukám már nincs köztünk, őt viszontlátni bármilyen fényképen mindig felkavaró.
A környezete csodabogárnak tartotta, valóban kissé különc volt, vagy egy meg nem értett zseni, aki inkább kerülte az össznépi családi rendezvényeket. Valahol érthető, hiszen nem sokan tudtak vele olyan fennkölt témákról értekezni, amik őt lekötötték, mint pl. a török nyelv rejtelmei, aminek tanulásába hatvan évesen kezdett, vagy, hogy egyszerűbbet mondjak, az angol diplomáciai nyelv csalafintaságai. Mivel partnerre nehezen akadt az általa kezdeményezett témákban, hamar eloldalogtunk minden családi találkozóról. Sajnáltam, mert igazán szimpatikusak voltak a tágabb családom tagjai, de ezt mélységeiben csak felnőttként volt lehetőségem felfedezni. Nyelvész apukám a családról általában azt tartotta érdemesnek kiemelni, hogy van egy francia vonal, ami kötelez minket a francia nyelv ismeretére. A rózsáról leginkább nagymamámtól tudtam. Többször mesélt büszkén nagyapjáról, Gillemot Lajosról, aki Ferenc József udvari kertészeként feltalálta a zöld rózsát. Akkoriban kissé kétkedve fogadtam, hiszen sosem láttam ilyesmit, de be kell látni, hogy minden rózsa valahol zöld is, így hát kételyeimmel sosem bátorkodtam kérdőre vonni a nagymamámat, hanem büszkén meséltem én is tovább a történetet. Bizonyára a zöld rózsa önmagában is olyan jelenség, hogy még senki más sem merte megkérdőjelezni, de az is igaz, hogy még senki nem jelezte, hogy látta volna. Első dolgom volt utána nézni az interneten, és meglepetésemre több rózsát is találtam. Sőt, több rózsakertészt is. Először sehogy sem stimmelt, hogy lehet, hogy Lajosunk évekkel a millennium előtt meghalt, miközben épp annak ünnepén állították ki frissen keresztezett rózsáját, és Herkulesfürdő, a hely, ahol éldegéltek Partium területén sem szerepel sehol a nekrológban, amit az interneten találni róla. Sőt, máshol félreértést gyanítva Vilmosként utaltak rá. Majd szép lassan összeállt a kép, valójában három különböző, egyformán neves rózsakertészről van szó, apáról és két fiáról. Biztos állás lehetett ez a millennium idején, ha egy családból hárman is erre a szakmára adták fejüket… Lajosunk tehát csak egy a sok közül? Gyorsan utána is néztünk a rózsáknak, és képet a zöld rózsáról bizony nem találtunk. Találtunk viszont korabeli cikkeket A Kert c. szaklapból, ami több számában is beszámol a frissen keresztezett rózsákról, korabeli fogalmazásban. Szívmelengető, amikor a dédnagymamámról elnevezett rózsát méltatja egy kertészeti szaklap 1895-ben:
„Uj rózsa. A herkules-fürdői műkertésznek, Gillemot Lajos urnak sikerült egy egészen uj, színben is igen divatos, halvány, uj vörös rózsát tenyészteni. A Mme Berard nevű rózsával történt keresztezés által nyerte a pompás virág gyönyörű, ujvörös színét. Az anyarózsának ritka előnyét, a tövis nélküliségét és remek levélzetét is nyerte; bódítóan kellemes illata pedig a La France rózsáé. Tehát mindenesetre egy kiválóan szépen sikerült példány, melyet Gillemot ur jövőre a millenniumi kiállításon « Marie Gillemot» név alatt fog bemutatni.”
Hozzá kell tenni, Vilmos első lányáról is elneveztek egy rózsát, bár mint utólag kiderült, ezt Guillot Péter francia rózsamester nemesítette és apja ígéretéhez híven, tisztelete jeléül keresztelte el Vilmos lányáról. Ennek a rózsának megtalálható a képe Charlotte Gillemot név alatt. Ha belegondolok, jó társaságba keveredtek a Gillemot lányok, hiszen nem másról, mint Ferenc Józsefről is nevezett el rózsát Barbival közös ükapánk.
forrás: Arcanum adatbázis (adt.arcanum.hu)
Zsófi
