A családkutatásban azért akadnak vicces pillanatok is, például amikor a csupa pozitív megerősítéstől megittasulva Barbival egy időre komolyan elhittük, hogy még egy pingvinfajt is a Gillemot-król neveztek el. Pedig bármennyire is lehetetlenül hangzik, kicsit kétkedve ugyan, de jó darabig ebben a hitben éltünk. Közhely, de a mi esetünkben tényleg érvényes, hogy az interneten mindig újabb kincsek bukkannak fel, ha az ember kitartóan keres. Ennek köszönhetően nemrég találtunk egy amerikai magazint, amelynek egyik oldaláról Nevadában élő rokonok mosolyognak ránk. A háttérben sziklák, rajta pingvinek... Ahogy utánanéztünk, kiderült, hogy léteznek ún. Gillemot pingvinek..! Ez aztán a nem várt fordulat, újabb rokonok a családfán, ezúttal madarak? Barbival felcsillant a szemünk, itt egy újabb talány, ki kell deríteni, vajon mi közünk a pingvinekhez…  

Az első –majdnem- logikus következtetésünk az volt, hogy az amerikai rokonok esetében kicsit messzebb esett a rózsa a fájától és bizonyára sarkkutatók, és egy soha nem látott, új pingvinfajt fedeztek fel, akik értelemszerűen róluk kapták a nevet. Az sem tántorított minket vissza ettől a feltételezéstől, hogy ezt a képet nem valamilyen természettudományos szaklap, vagy netán a National Geographic címlapján, hanem egy egyetemi alumni újság egyik cikkében találtuk… Mivel nagyon izgatta a fantáziánkat, rákérdeztünk az amerikai rokonoknál is, de hiába. Mivel semmilyen erre utaló nyomot, hírt nem kaptunk, ez a szösszenet jó darabig feledésbe merült. Ha előkerült, jókat kacarásztunk rajta, és persze eljátszadoztunk a gondolattal, mi van, ha mégis igaz.

Közben meg kell említenünk, hogy kutatásaink során az is kiderült, hogy a Gillemot név eredetileg Guillemot lehetett, de menet közben elveszett belőle az „u”. Már régóta gyanús volt, hogy a családnévre rákeresve rengeteg Guillemot névre hallgató személy kerül elő. Aztán egyszer csak egy hirtelen ötlettől vezérelve megnéztem, van-e jelentése ennek a szónak franciául. Gondoltam, ha van, az lesz az igazi. Beírtam hát gyorsan a szótárba, aztán egy pillanatig csodálkozva meredtem a képernyőre, hiába olvastam ugyanis a választ, az semmit sem mondott nekem. Először azt hittem, rosszul írtam valamit, a fordítás ugyanis így hangzott: „lumma”. Ornitológiai tudás híján fogalmam nem volt róla, hogy bizony ez is magyar szó, mégpedig egy madár neve. Azt már Barbi rakta össze (mostantól Sherlock), hogy a lumma pont úgy néz ki, mint a pingvin, és ezek azok a madarak, akik az amerikai magazinban szerepelnek! És akkor egyszer csak leesett a tantusz, hogy a történet éppen fordítottja annak, ahogy gondoltuk, nem egy pingvinfajt nevezték el a Gillemot-król, hanem a család van elnevezve a pingvinekről… :)

Ez a felismerés mégiscsak megnyugtatóan hatott ránk, helyükre kerültek a dolgok, és ez az újabb fantáziálás lehetőségét sem zárta ki. Vajon miért nevezhették el az ősöket a lummáról? Mi lehet a közös a lummában és az ősökben? Ehhez azonnal utána kellett néznünk, mit kell tudni erről a madárról! Úgy faltam a sorokat a wikipédián, mintha csak egy rokonról olvasnék, akire büszkék lehetünk. Szerencsére egy roppant szimpatikus kis lényről van szó:

A lumma a pingvin multifunkcionális rokona, nem csak úszni, de repülni is tud, bár ez utóbbi biztosan megkülönböztet minket tőle. A hidegebb égtájat kedveli – ebben nem értünk egyet…, és Észak-Európa sziklás partjainál él, vagyis valahol arrafelé, ahonnan óapánk is származik. A lumma nem aprózza el energiáit, egyszerre mindössze egyetlen egy tojást rak, viszont formatervező zsenialitását mutatja, hogy a tojásnak csúcsos a vége, hogy le ne essen a szikláról. Modern felfogású, a ház körüli teendőkön hím és a nőstény egyenlően osztozik, akik felváltva kotlanak az egy szem tojáson.

Pár napra rá, hogy tudomást szereztem a lummákról és szívembe zártam őket, szíven ütött minket egy hír a sajtóból. Becslések szerint kb. húszezer lumma pusztult el az elmúlt napokban, a tenger százszámra sodorta partra a tetemeket, a szakemberek értetlenül állnak a pusztulás előtt. Sajnos elég valószínű, hogy az egyik ok azoknak a konténereknek a tartalma, amelyek nemrég egy nagy viharban kiszabadultak egy teherszállító hajóból. A környezeti problémákról szóló hírekről jócskán olvasni mostanában, de újdonsült rokonaink értelmetlen pusztulásának történetén keresztül ez a fenyegetés is még kézzelfoghatóbbá vált. Őszintén reméljük, mielőbb megoldódik a rejtély és rokonszenves rokonaink tovább élhetik sziklaparti hétköznapjaikat.

Zsófi