Mostanában egy kicsit nehezebb megfogalmazni a gondolataimat. Pedig intenzíven zakatolnak bennem az elmúlt hónapok eseményei. Belevetettem magam komolyabban is a témába, voltam előadáson Örökölt sors, Andi unokatesómnak köszönhetően – és olvastam tudományos könyvet is - Ős-szindróma - rengeteg pozitív következményét élvezem a családkutatásnak. Kezdem egyre jobban megérteni, hogy ki is vagyok én. Ennek ellenére azt érzem, hogy elnémultam, hogy egy csendes, halk folyamat zajlik bennem, amit nehéz itt a blogon megfogalmazni. De most mégis megpróbálom szavakba önteni.

„Mindannyiunknak vannak szülei, nagyszülei, azaz felmenői, rokonai. Egy család, amelyhez mi is tartozunk. Vajon hatással vagyunk-e egymásra, és ha igen, milyen összefüggések fedezhetők fel a családfakutatás és - elemzés során? Hogyan befolyásolhatja családunk az életünket anélkül, hogy erről tudomásunk lenne… amikor például azt hisszük, hogy mi döntünk, vagy mi választunk foglalkozást, életmódot.” (Ős-szindróma)

Rengeteg kérdés, rengeteg gondolat, amire egyértelműen tudom a választ, hogy mind befolyásol minket. Közelebb kerültem a családtagjaimhoz és magamhoz. Utaztam a múltban, megértettem dolgokat, amiket eddig nagyon nehezen láttam át. Máshogy látom a világot, amióta találkoztunk Zsófival. Nagyon szeretek vele beszélgetni és még jobban szeretem megismerni őt. Nagyon hasonlóan gondolkozunk, és nagyon szeretem a gondolatait.

nagymamáink és mi

Elolvastam dédnagymamám naplóját, amit a háború alatt írt. Átéltem a félelmeit/rettegéseit és azt, ahogy megélte mindezt. Lélegzetvisszafojtva olvastam. Sok ismerős érzéssel találkoztam, olyanokkal, amiket én magam nem éltem meg, mégis olyan ismerősek voltak. Hiszem, hogy a transzgenerációs hatások komolyan befolyásolják az életünket.

Hétfőn Zsófival véget ér az utolsó hetünk, amikor reggelente össze tudunk kacsintani, a mi osztályunk elköltözik egy másik emeletre. Szerencsére nem kerülünk egymástól távol, csak két emelet fog elválasztani minket. Jó ez így is, és amúgy is az a lényeg, hogy egymásra találtunk és, hogy rengeteg közös tervünk van még:

• Elmenni Herkulesfürdőre, ahonnan, az ősök származnak
• Bejárni Budapest utcáit, ahol laktak a rokonaink
• Elmenni: a Levéltárba, a Tűzoltó Múzeumba, a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeumba, hogy még több információt szerezzünk be arról, honnan is jövünk
• Izgalmas utazások várnak még ránk.

A családkutatást tényleg csak ajánlani tudom mindenkinek. Sokszor fájdalmas, mégis felszabadító.

Több, mint négy hónapja fejtegetem a megélt eseményeket. Építem be magamba és próbálom értelmezni mindezt. Mázlim van, hogy van kivel megbeszélnem.  Az is többször megfogalmazódott bennünk Zsófival, hogy szívesen segítünk neked abban, ha Te is szeretnél utánajárni, honnan is jöttél! Érdemes mélyre ásni. Keress minket bátran.

Lehet, hogy ritkulnak a bejegyzések, de a háttérben közben zajlanak az események, ígérjük, izgalmas részletekkel jövünk még.

Barbi