A következő napok begyorsultak. Barbi a nagynénjénél egy kincsesbányára bukkant, és csak úgy özönlöttek a jobbnál jobb fotók a telefonomra tőlük, nem győztem kapkodni a fejem. Sosem látott képek kerültek elő, amelyeken az én rokonaim köszönnek vissza fiatalon, továbbra is hihetetlen élmény. Közben a családkutatás hírére bejelentkezett egyik „régi”, vagyis ismert unokatestvérem is, aki még valamilyen egyetemi kurzusra írt családtörténeti dolgozatát osztotta meg velünk, amiből nagyszüleimről tudhattam meg még többet. Gazdagodott hát minden irányban a tudásunk. Egyszerre haladtunk a családfa minden ágán, közvetlenül a nagyszülőkről, a Barbival közös ősökről és oldalági rokonokról is egyre több információnk lett, kezdünk kicsit bele is kavarodni és csavarodni. Barbi ontotta a fotókat, én pedig igyekeztem strukturálni a frissen megismert rokonokat, először a fejemben, aztán papírra is véstem, nehogy elvesszünk a sok adat sűrűjében. Hiába láttam röntgenszemeimmel a kapcsolódásokat, sok volt még a fehér folt. Néha feltettem magamnak a kérdést, miért, hogyan történt mindez? Mintha ez a sok rokon mind egyszerre akarna tudatni magáról, a figyelmünkért tülekedve szinte sorban állnak, hogy felfedjük őket, néha hátborzongató érzés.

Az internet hatalmas segítséget jelentett a nyomozásban. A Gillemot név egyébként igazán megerősítő abból a szempontból, hogy biztosak lehetünk benne, bárkire is bukkanunk, valamilyen módon rokon. Rákeresve két híres személyt dob fel elsőnek, Gillemot Ferencet és Gillemot Lászlót, nem véletlenül.

Gillemot Ferenc

Gillemot Ferenc igazi polihisztor volt, az első profi futballista, edző, játékvezető, a magyar labdarúgó válogatott első szövetségi kapitánya, ezen felül a modern hazai sportújságírás úttörője. Későbbi lapok a századforduló Puskásaként emlegetik…  Számos más sportágban is bizonyított. Nem csak életében, de halálában is igazi hős volt, az Erdélybe betörő román csapatokkal szembeni harcban vesztette életét az első világháborúban. Így ír róla a Pesti Hírlap 1916-ban:

„A magyar sportéletnek egyik legértékesebb szereplője, a testnevelés kultúrjának fáradhatatlan munkása, ifjúságában nagyszerű atléta, férfikora teljén fiatalok mestere, sportíró, melegszívű, szerény, csendes ember: Gillemot Ferenc népfölkelő hadnagy, harminckilenc éves korában, a petrozsényi harcokban hősi halált halt. A magyar sport a millenáris esztendőkben virágzott föl, mikor a görögországi első Olimpiász megismertetett a külföld tökéletes atlétikájával: a fiatal magyar atléták kicsiny táborában ekkor tűnt föl Gillemot Ferenc, a szó szoros értelmében vett all’round atléta. Kerékpáros bajnok, hosszú távú országúti versenyekben jóformán verhetetlen.”

 Az ő fia, Gillemot László pedig kétszeres Kossuth díjas gépészmérnök, anyagtudós, az MTA rendes tagja, aki egyetemi tanárként dolgozott a Mechanikai Technológiai Tanszéken, amit az ő idejében Gillemot-tanszékként is emlegettek.

 Gillemot László

Ezeket olvasva az ember boldogan vállalja a rokonságot, azonnal nagyon büszkék lettünk rájuk! Barbi váltig állította, hogy biztosan rokonok, de sejtettük, hogy ők egy távolabbi szál. Majd kiderült, hogy ők a már előzőekben emlegetett Gillemot Vilmos egyenes leszármazottjai. Éljen a Wikipédia! Összeállt a kép, Lajos ükapánk és Vilmos testvér tehát a szintén rózsakertész György Lajos fiai.

És íme a már többször emlegetett, átmeneti kavarodást okozó nekrológ Barbival közös szépapánkról:

                                                             forrás: Arcanum adatbázis (adtplus.arcanum.hu)

Ilyenkor kattogni kezdenek a fogaskerekek az agyamban, látom magam előtt a családfát, négyet fel, egyet jobbra, egyet-kettőt le, és már el is érkeztem a híres rokonokhoz. Nincs is olyan messze! Eddig mondhatnánk azt is, könnyű menet volt, hiszen neves rokont meglelni nem nehéz. Akár itt is megállhattunk volna elégedetten, de nem hagytuk ennyiben, egyre eltökéltebben ástunk még mélyebbre.

Zsófi