Miután megtaláltuk híres rokonainkat, Ferencet, Lászlót, Vilmost és Lajost, szépen lassan kezdtek előbukkanni a régi cikkekből a Gillemot lányok is. Margit, Mici, Magda, Irénke, Jozefa, Sarolta.

A Gillemot lányokat a cikkek szűkszavúan említik, szinte mindig valamilyen bál résztvevőjeként sorolják fel őket. Egyértelműen kiderült, hogy az anya-lánya párosok akkoriban együtt jártak bálozni, így nekünk is egyszerűbb volt a dolgunk, tudtuk, kit hova kell felrajzolni a családfára. Az „asszonyokat ” és „leányokat” szigorúan külön felsorolásban említik, ahogy az alábbi korabeli cikkben is látszik.

Gillemot Andorné –Gillemot Mici és Irén - Magyarország, 1914

Magyar Hírlap, 1893 – Gillemot Sarolta és Gillemot Józsa

Anyukám mesélte, hogy dédnagymamám nagyon szeretett bálokba járni, mondjuk nagyikám kevésbé, de hát nem volt sok választása, ennek ellenére többször is bálkirálynő lett, olyan gyönyörű volt, mint egy igazi hercegnő.

Nagyim, Szilvay Ily

Lázadó kamaszkoromban, amikor épp annyi idős lehettem, mint ő, én épp bakancsban, hosszú pólóban rockkoncerten tomboltam. Ha „láttak”, nem lehettek túl büszkék…:) Bár a  húszas éveim legelején, de még az is lehet, hogy korábban, Apukámmal voltam Operabálban. Rettentő büszkén feszítettem mellette a kölcsönzött báli ruhámban. Otthon pörögtem-forogtam, elképzeltem, ahogy majd „vonulok” benne/mellette/vele. A valóság egy kicsit más volt persze. Alig tudtam menni a magassarkú cipőmben. Ahogy megérkeztünk az Operaházhoz, kiszálltunk a taxiból, „sikkesen” mentem fel a lépcsőn, körülbelül a harmadik lépcsőfokon ráléptem a hosszú ruhám alsó szoknyájára, ami azonnal leszakadt. A női wc-ben próbáltam orvosolni, szerencsére valahogy sikerült. De jó lett volna egy kis segítség Gillemot dédnagymamától, hogy is kell ezt „profin csinálni”. Elnézve a képeket, lett volna mit tanulnom! De azért azt is megnéztem volna, ők mit szólnak egy jó kis koncerthez, bakancsban és szakadt farmerben. Atyaég, mennyire más világ, pedig nem is volt annyira régen.

alsó sorban, balról: 4. Zsófi nagypapája, mellette 5. a nagymamája, felette pedig az én nagyim egy bálban

Elkezdtem cikkek után kutatni, hogy is volt ez régen. Hát valahogy így:

„Egy bál mindenkor különleges eseménynek számított, így nem csoda, hogy a legkisebb táncos mulatságot is több napig tartó előkészület után tudták csak megrendezni. A helyszín, a zenekar kiválasztása, a meghívottak névsorának összeállítása, a táncrend megtervezése nem kis feladatot rótt a szervezőkre. A lázas készülődésből természetesen a meghívottak sem maradtak ki: a megfelelő toalettek elkészítése fáradságos, de örömteli tevékenység volt.

Bár a mai bálokon sem lehet akármit felvenni, nagyanyáink korában a szigorú szabálygyűjtemények egyenesen előírták, mely korosztály miben jelenjék meg az estélyen. Egy fél évszázaddal ezelőtti etikettkönyv szerint a férfiak számára kötelező volt a frakk, melyhez állógalléros keményített ing, saját kötésű fehér csokornyakkendő, pikémellény, fehér glaszé- kesztyű, cilinder és gombos lakkcipő dukált. Ugyanez a könyv a hölgyek öltözködésébe is „beleszólt”: az elsőbálozó lányoknak egyszerű, fehér ruhát kellett viselniük, idősebb és termetesebb asszonyoknak tiltott volt minden pasztellszín, és természetesen nem hordhattak vékony, áttetsző anyagból készült ruhát. Abból az alapszabályból, hogy a hölgyek öltözete a koruknak megfelelő legyen, az is következik, hogy anya és lánya ne öltözzék egyformán. Ezt persze ma is nehéz megvalósítani, mert a női divatnak a francia rokokótól kezdve az a célja, hogy a korkülönbségeket elmossa.

Evés-ivás, jókedv és tánc. Ez utóbbi minden bál legfontosabb eseménye. Az egyedi tervezésű, mindig különleges külsejű táncrendek adták az estély forgató- könyvét, ugyanakkor arról is tudósítottak, hogy melyek az éppen divatos táncok. A századfordulón még keringőztek és csárdásoztak, míg az első világháború utáni időkben egyre nagyobb teret hódított a cake-walk, a boston és a botrányos, izzó hangulatú tangó. (Népszava 1996. Gyüre Orsolya írása)

A Gillemot lányok felkutatásában nem csak a bálok voltak a támpontjaink, hanem a „Házassági rovat” is nagy barátunk lett.

1938. A Kert

1937. Magyarország

Rengeteg hasonló hirdetésre bukkantunk. Sokszor kómásan mentünk dolgozni Zsófival, mert nem hagytak nyugodni minket az újonnan felfedezett családtagjaink, éjszakánként muszáj volt kitárgyalnunk.

A családfa „rajzolásán” túl, folyamatosan bővítjük a bakancslistánkat is: Minden budapesti helyszín meglátogatása, ahol éltek rokonok; valamint: Herkulesfürdő, Normandia, Versailles; és akkor itt üzenem: legyen egy bál is!

Barbi

A korabeli lapok az Arcanum adatbázisában (adt.arcanum.hu) találhatóak.