Most egy olyan történetről számolunk be, ahol tele maradtunk kérdőjelekkel, annak ellenére, hogy lelkesedésből most se volt hiány. Az ember érzi, hogy van előre, csak nem tudja mindig, hogy merre, és ott mit talál. Ez nagyon izgalmas, és legfőképp addiktív, nehéz leállni ilyenkor a kutakodással s elfogadni, ha megakadtunk. Jó darabig dolgoztunk is az ügyön Barbival, de eddig hiába. Azért reméljük, egyszer megoldódik ez a rejtély is...

Hol volt, hol nem volt (ez nagy kérdés ugyanis) egy kislány, akiről számtalan fotót találtunk a családi albumokban, de mindenki csak annyit tudott róla, hogy ő Gréti. Mindezt olyan magától értetődően, hogy ez nem is lehet vita tárgya. De hogy kihez tartozik, azt már homály fedi. Szinte minden fotón, amin Barbi és az én nagymamám együtt szerepelnek, ott van ez a kislány is. Nem barátnő, szinte biztos, hogy rokon. A nyomozást megnehezíti, hogy Gréti különböző rokonok ölében üldögél a képeken egyformán bájos arckifejezéssel, de hát ez érthető, gondolom ritkán jött a fotográfus, mindenkiről minden felállásban legyen fotó, ez lehetett a cél. Ilyenkor jön a kizárásos alapon találgatás. Van, akiről mindent tudunk, ott nem lehetnek ilyen meglepetések. Van, aki agglegény volt (vagy mégsem?), van, akinek pedig kissé zűrös az élete. Annyira biztosan, hogy ebbe simán belefér egy plusz kislány, még ha erről nincs is mindenkinek emléke. Grétiről még annyi hírlik, hogy megégett, de hogy mi lett vele utána, azt nem tudni… Ösztönös kattintás az internetre, a jól bevált oldalakra, Grétiről semmi. Miután kiműveltük magunkat a korabeli nevek kapcsán, rájöttünk, Gréti akkoriban csak becenév lehetett, így feltehetően Margit lesz inkább. Találunk Margitot, már-már érezzük újra a siker ízét, de van egy kis bibi, ez a Margit jóval korábbi születésű, mint azt a fényképek indokolnák. Bizonyára másra bukkantunk egy másik ágon, sebaj (őt most napoljuk). De mi lesz a mi Grétinkkel?

Adott ezen kívül egy másik nyom, egy fiú, aki biztosan élt, mert a családfán is szerepel, nem úgy, min Gréti, aki ellenben a képeken szerepel, ami viszont a fiúról nincs. És minden bizonnyal ők ketten testvérek, bár van még egy kis gond: aki ismeri Grétit, nem tud a fiúról, és mint kiderült, aki a fiút ismeri, nem igazán tud Grétiről…

Elindultunk jobb híján a fiú nyomán, megtaláltuk a lányát, aki külföldön él. Írtunk neki, a sok nekiszegezett kérdés és információ érezhetően sokkolta. Alighanem én se tudnék a meglepetéstől egyhamar ocsúdni, ha idegenek a családomról szóló szaftos részletekkel törnének a nyugalmamra. Mint írta, jó pár éve járt Magyarországon családfát kutatni, de nem tudott meg semmit a felmenőiről… Bezzeg, ha velünk találkozott volna! Mi annál többet tudunk, de nagy kérdés: Te megmondanád egy újdonsült rokonnak, ha nem tudná, hogy a nagyapja nem épp a legátlagosabb módon halt meg? És ha még azt is tudjuk, mi vezetett odáig? Joga van tudni, nem kérdés, de mikor és hogyan van ennek ideje és módja?

Mióta családfát kutatunk Barbival, sokkal kézzelfoghatóbbá vált számunkra, mint előtte hittük, hogy létezik transzgenerációs hatás, vagyis azok a viselkedésminták, gondolkodási formák, amelyeket felmenőink hagytak ránk örökül, ez nem újdonság ma már, számos pszichológiai kutatás foglalkozik ezzel. A környezeti változásokra való gyors reagálásunk sokszor azon múlik, milyen mintákat sajátítottunk el az első néhány évünkben. Ezeket a mintákat jórészt a szüleinktől vesszük át, ők pedig azt adják nekünk, amit kisgyerekként a saját szüleiktől tanultak el, s ez így megy generációról generációra. Talán az sem véletlen ennek fényében, hogy külföldi rokonunk épp terapeuta. Alighanem megbolygattuk a családi nyugalmat kissé, mert azóta további információk megszerzésére hivatkozva eltűnt. Amit tőle megtudtunk, az pedig még több kérdőjelet hagyott maga után. Az bebizonyosodott, hogy Gréti és az apja testvérek voltak, de a részletek sehogy sem stimmelnek. A fiú az ő elmondása szerint még Magyarországon fogant az első világháború után, majd később az édesanya külföldön alapított új családot, és oda érkezett Margit (azaz Margret). A mi képeink viszont még jóval ezelőtt készültek, és Gréti már akkor is egy 4-5 éves forma kislánynak tűnik… Hogy ez már túl bonyolult? Semmi gond, eddigre mi is elvesztettük a fonalat… A nagy kérdés tehát: ki az igazi Gréti? Ismeri valaki Grétit? Hány Gréti volt egyáltalán? És hány éves a kapitány?

Zsófi